A hímzés története
A hímzés arra való, hogy színpompás mintákkal gyönyörűvé varázsoljunk egy anyagot tű és fonalak segítségével. Gyakorlatilag bármit ki lehet díszíteni ezzel a technikával a legkisebb zsebkendőtől kezdve egészen az olyan nagy lakberendezési tárgyakig, mint függönyök vagy ágyterítők. Gyermekruhákat, ágyneműket, asztalterítőket, faliszőnyegeket is kihímeznek azért, hogy gazdagítsák a megjelenésüket. Különféle technikák segítségével ki tudjuk fejezni a kreativitásunkat, mint például a gyöngyhímzés, fémfonalakkal hímzés, applikálás, foltvarrás, madeira hímzés, stb.
A hímzést úgy is ismerik, mint a ‘tűvel festés’ tudományát. A hímzés során olyan más anyagokat is fel lehet használni, mint igazgyöngyök, üveggyöngyök, tarajos sül tüskéi, flitterek, kagylók, drága- és féldrágaköveket, magvakat, stb. A hímzést olyan különféle rugalmas anyagokra varrják rá, mint például a pamut, lenvászon, gyapjú és a bőr, melyet hegyes tűvel át lehet szúrni. Arany, ezüst, selyem, pamut, gyapjú és egy sor szintetikus fonalat használnak arra, hogy pompás kinézetű hímzett árut készítsenek. Kézi hímzéskor az anyagot vagy a kezünkben tarva feszítjük ki, bár ez eléggé fárasztó, vagy kerek hímzőrámába helyezzük, mely a textíliát feszesen tartja. Egy vízszintesen elhelyezkedő, négyszögletes fa hímzőkeretet is szoktak használni.